Tomi GOMORY (PhD, Berkeley, 1998, MSW, 1984) a Florida Állami Egyetem (FSU) Szociális Munka Tanszékének docense, ahol 1998 óta dolgozik. Fulbright-ösztöndíjas volt a Pécsi Egyetemen. Elsődleges kutatási területe a hajléktalanság, a mentális egészség, a gyakorlat értékelése, a tudomány filozófiája és a szociális munka oktatása. Tudományos pályafutásának megkezdése előtt tíz évig dolgozott szociális munkásként, klinikai szakemberként, az első brooklyni felnőtt hajléktalanszálló igazgatójaként. Továbbá projektigazgatója volt a Robert Wood Johnson és a HUD által koordinált szövetségi hajléktalan családok modellprojektnek San Franciscoban.
Számos publikációja jelent meg a mentális egészségügyi ellátással és értékeléssel, a hajléktalansággal, a szociális munka oktatásával és a bizonyítékokon alapuló gyakorlattal kapcsolatos kérdésekről. Két kollégájával együtt kiadta az “Őrült tudomány: Pszichiátriai kényszerítés, diagnózisok és drogok Amerikában” (Mad Science: Psychiatric Coercion, Diagnosis, and Drugs in America) című díjnyertes könyvét, amely a Routledge kiadónál jelent meg 2013/2015-ben. Jelenleg egy nem kényszerítő jellegű, pszichoszociális oktatási segítő modellt fejlesztett ki Problémamegoldások a mindennapi életben (Solving Problems in Everyday Living) (SPIEL) néven és egy rutinszerű rövid (5 tételes) hallgatói oktatási visszajelző skálát (BSEFS), amelyet jelenleg az Floridai Állami Egyetemen kísérleti jelleggel használnak az osztálytermi hallgatói tapasztalatok minőségének javítására és a tanári készségek fejlesztésére.
Költészetterápia (Pedagógia és Terápia): Terápiás vállalkozás a kultúra, a való világ és a terápia határán
Az előadás meghatározza a költészetet, a terápiát és azok kombinációját, és a költészetterápia egyik empirikusan igazolt modelljét kínálja fel lehetséges megoldásként, továbbá érvet kínál a költészet, mint művészeti forma relevanciája és haszna mellett, amely értékes segítséget nyújt azáltal, hogy a terápiás elkötelezettségen keresztül alkalmazza az egyének által tapasztalt zavaró élmények és hangulati állapotok megélését és megoldását. Ugyanakkor az is vitatható, hogy a költészet használatának megtanulása hosszú távú megküzdési eszköznek is bizonyulhat, ahogy az illető előrehalad az életében.